Egyéb kenguru fajok

Parma-kenguru  vagy  fehérnyakú kenguru

(Macropus parma)

A kúszóerszényes-alakúak rendjébe, ezen belül a valódi kenguruk családjába tartozó kis termetű kengurufaj (wallaby). A fajt sokáig kihaltnak hitték, azonban az 1960-as években két populációját is felfedezték az ausztrál kontinens Új-Dél-Wales tartományában.

Előfordulása

A Parma-kenguru Ausztrália lakója, a Nagy-Vízválasztó-hegység keménylevelű, dús aljnövényzetű erdőségeiben él Új-Dél-Wales tartományban, de ritkán a száraz eukaliptuszerdőségekben és az esőerdőkben is találkozhatunk vele. Új-Zélandonrégebben betelepítették a Kawau-szigetre, itt „fedezték fel” újra 1965-ben.

Megjelenése

A Parma-kenguru a Macropus nem legkisebb képviselője. Tömege 3,2 – 5,8 kilogramm között mozog, hossza mintegy fél méter (dússzőrzetű, feketés farkával együtt a duplája). Szőre szürkésvörös, feje és háta inkább szürke, hasa vörösesbarna. Könnyen összetéveszthető a nagyon hasonló, bár zömökebb és rövidebb farkú vörösnyakú patkánykenguruval – feltehetően azért is hitték sokáig kihaltnak, mert a megfigyelt egyedeket ez utóbbi fajjal azonosították.

Életmódja

A Parma-kenguru alapvetően magányosan éli életét, de jó körülmények között két-három egyed összeverődhet. Főleg éjszaka aktív, a nappalt a bozótban pihenve tölti. Különböző fűfélékkel táplálkozik. Veszély esetén gyorsan ugrálva menekül az aljnövényzetben kitaposott ösvényein. A kenguruk többségéhez hasonlóan a Parma-kenguruk is csendes állatok: sziszegéseket, halk morgást és kattogást hallatnak.

Szaporodása

A nőstények előbb érik el az ivarérettséget, mint a hímek, de mindkét nem még kétéves kora előtt szaporodásképessé válik. Ivarzási ideje 36nap. Az udvarlás során a hím a nőstény farát tapogatja mellső lábaival, illetve összedörgölik a fejüket.

33-36 napnyi vemhességet követően a Parma-kenguru egyetlen utódot hoz a világra, ami a többi erszényeshez hasonlóan igen fejletlenül, alig fél grammos embrióként jön a világra, és az anyja által nyalogatással kijelölt úton azonnal az erszénybe mászik. Itt ráakaszkodik az egyik mellbimbóra, és folyamatosan szopik, amíg megnő, szeme kinyílik, szőre kinő. Ekkor már kinézeget az anyai erszényből, de miután elhagyta azt, még sokáig vissza-visszatér szopni.

 

 

 

 

 

 

Derby-kenguru, Tammar wallaby vagy  törpekenguru

(Macropus eugenii)

kúszóerszényes-alakúak rendjébe, ezen belül a valódi kenguruk családjába tartozó kis termetű kengurufaj (wallaby).

Előfordulása

Dél- illetve Délnyugat-Ausztráliában, valamint néhány közeli szigeten él. A különböző szigetekről a nagy földrajzi felfedezések idején nem kevesebb, mint hét néven írták le. Új-Zélandra az 1800-as években telepítették be.

Bozótosokban, száraz erdőkben fordulnak elő, ahol a nappalokat a sűrű részeken pihenve töltik, éjszakánként pedig a nyíltabb, füves területeket keresik fel táplálkozás céljából.

Alfajai

A Derby-kengurunak három alfaja van:

  • Macropus eugenii eugenii Dél-Ausztrália belső vidékein él. A betelípetett rókák és házi macskák mára nagyon megritkították állományát.
  • Az 1800-as években betelepítették az Új-Zélandhoz tartozó Kawau szigetre. Az ottani populáció azóta folyamatosan gyarapodik.
  • Macropus eugenii derbianus Nyugat-Ausztrália területén és néhány környező szigeten fordul elő.
  • Macropus eugenii decresDama wallaby, kizárólag a Dél-Ausztrália partjai mentén fekvő Kenguru-szigeten él.

Megjelenése

A törpekenguru – mint neve is mutatja – kistestű kengurufaj. A hímek testhossza 52–68 cm, állva mintegy 45 cm magasak. A nőstények valamivel kisebb termetűek, 52–63 cm testhosszúságúak. Testtömegük 4–9 kg között lehet. Nagy fülük és hosszú farkuk van. Hátsó lábuk erőteljes, az ugrálva történő közlekedéshez alkalmazkodott. Szőrzetük rövid, tömött, nagyrészt sötét szürke, a háton, a nyakon és a végtagokon barnás-vörös árnyalattal, a hasoldalon pedig világos színű.

Életmódja

A Derby-kenguru éjszakai életmódú állat, sötétedés előtt nem hagyja el a növényzettel sűrűn benőtt területeket. Alapvetően magányosan élnek, de territóriumokat nem őrzik szigorúan. Az egyedek közötti harcol ritkák, ilyenkor többnyire a mellső végtagjaikkal karolják át a másik példány fejét vagy nyakát, de a többi kenguruhoz hasonlóan a hátsó lábaikkal is rúgják egymást, miközben a farkukra támaszkodva egyensúlyoznak. Ragadozóik a dingók és a nagyméretű ragadozó madarak, de egyes helyeken a betelepített rókák is veszélyt jelenthetnek rájuk.

Derby-kenguruk kizárólagos növényevők, főleg fűfélékkel táplálkoznak. Alsó állkapcsuk képes előre-hátra elmozdulni rágás közben, ezzel növelve a táplálék összezúzását. Táplálkozáskor mind a négy lábukra ereszkedve legelnek.

Szaporodása

Derby-kenguru nőstény kölykével az erszényében

A törpekenguruk szaporodása szezonális.  Ivarzási ideje 29 nap. Az utódok január vége és március között jönnek a világra. 40 napos vemhesség után általában egy kölyök születik. Az újszülöttek – mint minden erszényesnél – nagyon fejletlenek, anyjuk erszényébe másznak, ahonnan az első hónapokban elő sem bújnak. 8-9 hónapos korukig szopnak, utána már nem járnak vissza az erszénybe. A nőstények 9 hónapos korukban, a hímek 2 évesen válnak ivaréretté. Élettartamuk eléri a 14 évet. A törpekenguruk szaporodásának érdekes jelensége az embrionális diapauza, melynek eredménye a késleltetett születés. Ez a jelenség azt jelenti, hogy a zigóta a megtermékenyítést követően nem indul azonnal fejlődésnek, csak nyáron fejlődik ki belőle az embrió.