BETEGSÉGEIK

Fontosnak tartjuk, hogy aki háziállatként bármilyen kengurufajt tart otthon, ismerje meg erre a családra jellemző legfontosabb betegségeket és nem részletekbe menően, de a betegségekre jellemző tüneteket is. 

A betegség mihamarabbi felismerése a legfontosabb, amit a tulajdonos megtehet az állataiért. Az állatok kezelését pedig bízzuk szakemberre és tünetek jelentkezése esetén keressük meg állatorvosunkat vagy egzotikus fajok gyógyítására specializálódott egzotikus állatgyógyász szakállatorvosunkat.

A kengurufélék betegségeit két nagy csoportra osztva tárgyaljuk: nem fertőző betegségek és fertőző betegségek. A teljesség nélkül lássuk a legfontosabbakat.

Nem fertőző betegségek

Stressz

A kengurufélék stresszérzékenyek. Ez azt jelenti, hogy minden, ami az állat számára stresszt jelent, azt kerülni kell, mert a betegségek megjelenésében hajlamosító tényezőként a legfontosabb szerepet ez a faktor jelenti. Más okból csökkent ellenállóképességű, legyengült immunrendszerű állatnál komoly megbetegedés lehet a következménye. A stressz a szervezet válaszreakciója egy folyamatosan fennálló feszültségre, melyet stresszorok váltanak ki. A stresszorok megjelenése, az állatot ért stressz pedig sok esetben áll a betegségek hátterében.

Legfontosabb stresszorok kenguruk számára:

• környezeti stresszt okoz a nem megfelelő tartóhely (kifutó/tartóhely mérete, alomanyag, kerítés átláthatósága, zajok, hőmérséklet, búvóhely hiánya)
• nem megfelelő takarmány (mennyiség, rossz összetétel, megromlott takarmány)
• új állat csapatba helyezése, ami megbonthatja a csapatot
• rossz ivararány a csapatban
• túlzsúfoltság, túl sok állat a tartóhelyen vagy kis méretű tartóhely
• hierarchiaharcok, előfordul, hogy vagy külső ok miatt (pl. állat érkezése vagy elszállítása), vagy belső ok miatt (betegség, rivalizálás) megborul a kialakult csapat és hierarchiaharcok kezdődnek, néha minden ok nélkül elkezdenek kiszorítani egy egyedet a csapatból
• állandó stresszt jelent, ha nincs vagy alkalmatlan a menedék, ha nem tud nyirkos helyről szárazra menni
• más állatfaj megjelenése a tartóhely körül (pl. macska, ragadozómadár)

Mérgezések

Érzékenyek a patkányméregre, mely vérzéseket okoz, és az állat halálával járhat, így tilos a kenguruk tartóhelyére patkánymérget helyezni. Érzékenyek továbbá bizonyos növényekre, melyet elfogyasztva, főleg nagy mennyiségben mérgezést okozhatnak. Ilyenek a tujafélék, a magas csersav- vagy tannin tartalmú növények, mint a tölgy, bükk, dió, stb., ezek felborítják az emésztőrendszer mikrobiológiai egyensúlyát. A káposztafélék pedig puffadást okoznak.

Húgykövesség

Takarmányozási eredetű probléma. Főként kálcium-karbonát, kálcium-foszfát, kálcium-oxalát és karbonát-apatit tartalmú kövek alakulhatnak ki a vesemedencében és a húgyvezetőben. Néha nem okoznak problémát, de hasi fájdalmat mutató állatnál mindenképp gondolni kell rá. Lassan alakulnak ki ezek a kövek és tünetek híján csak gyengeség vagy lesoványodás látható, jobban megfigyelve pedig a vizelet ürítés nehezítettsége, fájdalmassága, kevés vagy egyáltalán nem ürülő vizelet, esetleg vér a vizeletben.

Fogproblémák

Traumás sérülés egyik fajtája lehet egy fogászati probléma is. Az állat hirtelen megugrik, beveri a fejét, esetleg másik egyed rúgja meg, kialakulhatnak fogsérülések, melyek elszuvasodnak, fogtörések, vagy a fog elvesztése is. Ha az állat nyálzik, nem eszik megfelelően, akkor fogászati kivizsgálás válhat szükségessé.

Hypothermia – kihűlés

A testhőmérséklet normál tartományának alsó határa alá eső testhőmérsékletet hypothermiának nevezzük. 

Egy felnőtt Bennett-kenguru normál testhőmérséklete 34-36 ° C. A csökkent alapanyagcsere következményeként alacsonyabb, mint más emlősfajokban. Ez kölyök esetében 37 ° C. 

Legyengült, beteg, rosszul táplált állat, vagy fertőző betegség végső fázisában figyelhető meg, valamint erszényből kidobott kölyök esetében. 

Tünetek:

• hideg testfelület és végtagok
• lassú légzés, alacsony pulzusszám
• elfekvő állapot és letargia figyelhető meg

Hosszú hypothermia esetén, eszméletvesztésnél már sokszor visszafordíthatatlan a károsodás. Hőszigetelt, meleg helyre kell vinni az állatot mihamarabb, be kell takarni és melegíteni!

Hyperthermia – túlhevülés

Túlhevülést, a normál tartomány fölé emelkedő testhőmérsékletet jelent. Wallabyfélék esetén 38 ° C fölé emelkedő testhőmérsékletnél már hyperthermiáról beszélünk. 

Extrém túlmelegedés jele a szőr összetapadása. Élőhelyéből adódóan a külső meleg hőmérséklettel fel tudja venni a harcot, emelkedik a pulzusszám és a légzés, valamint a természetes tisztálkodáson túl nyalogatja a mellső végtagjait, lefekszik oldalra, szája nyitva, ezekkel a módszerekkel hűti magát egy kenguru. Ha ezeket a jeleket gyakran látjuk, akkor a tartóhelyen, vagy a házában túl magas a hőmérséklet és/vagy a páratartalom. 

Biztosítsunk elegendő árnyékos helyet az állatnak és kellő szellőzést a házában a téli szigetelés mellett, valamint mindig legyen friss víz állataink előtt, vagy nyáron hideg vízpára.

Fehér izombetegség

Másnéven táplálék eredetű myopathiának nevezzük. A fehér izombetegség olyan degeneratív állapot, amely a szervezet minden izomcsoportját érintheti kezelés hiányában, így a szívizmot is, ami végzetes lehet. 

A betegség kialakulását a szelén és/vagy az E-vitamin hiánya vagy rossz aránya okozza. Megfelelő takarmánnyal nem alakul ki és könnyű megelőzni ezt a betegséget. Mindkét összetevőre szükség van a megfelelő izomanyagcsere fenntartásában, aminek hiányában a beteg állat állapota egyre romlik. Természetes élőhelyén a növényzetből pótolja kellő mennyiségben mindkét anyagot. 

A betegség tünetei fáradtság, általános gyengeség, az ugrás nehezére esik, nem tud egyenesen haladni, sokszor fekszik az állat. Késői szakaszban az izmok nagymértékben degenerálódnak, mely folyamat a hátsó lábaknál a legszembetűnőbb, látszik az izmok sorvadása a hátsó, ugrólábakon és a kenguru egyre nehezebben áll rá.

Capture myopathia – stressz izombetegség

Másnéven stressz myopathia, mert nagymértékű, főként hirtelen jelentkező stressz okozza az elváltozást. Ilyen intenzív stressz lehet egy olyan helyzet, ahol az állat fenyegetve érzi magát (pl: befogáskor, szállításkor) , úgy érzi hogy csapdába esett, folyamatos hangos zaj, túlhevülés. Az izom nagymértékű degenerációját okozza a folyamat, mely során tejsav szabadul fel, bejut a véráramba és acidózist okoz (ez egy olyan kóros állapot, ahol hirtelen sav halmozódik fel és a normál pH eltolódik). Szélsőséges esetben súlyos szívizombetegség is kialakulhat, ami halálhoz vezet. 

Az ebben szenvedő állat összeesik, nem tud lábra állni, fekszik, remeg, de tudatánál van, testhőmérséklete magas vagy alacsony is lehet, nem jól szabályozódik. Amilyen gyorsan csak lehet intenzív ellátásra van szükség, infúziós terápiával. Szállításkor, befogáskor elkerülhető a betegség, ha az állat altatásra kerül.

Trauma

Traumának nevezzük az állatot ért mindenféle sérülést, mely külső szemmel is látható. Ez adódhat balesetből vagy verekedésből, esetleg szállítás következtében. A mély sebeket fertőtleníteni kell, sokszor több napon át, esetleg varrni is. 

A csonttöréseket ortopéd szakorvoshoz fordulva kell műtétre vinni, figyelembe véve, hogy ugró állatról van szó. 

Kötözni kezes állatnál szabad, aki nem szedi le a kötést, és bódítás vagy altatás nélkül a kötéscsere elvégezhető. Gallért tilos rájuk adni, mert jobban összetörik magukat, ahogy megpróbálják leszedni!

A sebek kezelését, azok megtisztítása után, jódtartalmú oldattal (Betadine) végezzük és további ellátásig aloe vera tartalmú oldatot, gélt bátran használhatunk a sebek kezelésére.

Erszényből kidobott kölyök

Sajnos, ha az anya beteg, legyengült vagy stressz éri, akkor előfordulhat, hogy a saját életének mentése érdekében kidobja kölykét az erszényből. Az állományba való beavatkozás esetén, ha stressz éri az állatokat, akkor különös tekintettel kell lennünk a vemhes egyedekre, a beavatkozás után vissza kell menni ellenőrizni, hogy nem dobtak-e ki kölyköt. 

A kidobott kölyköt nem lehet visszahelyezni az erszénybe, a szájzár nem alakul ki újra az emlőhöz való csatlakozáshoz, ilyenkor a kicsit melegre kell vinni, megnézni, hogy érte-e trauma, és szakember segítségével el kell kezdeni a kézzel nevelését.

Fertőző betegségek

A fertőző betegségek kezelése és pontosabb diagnosztizálása állatorvos feladata, viszont a betegség felismerése az előszobája a diagnózis felállításának. A fertőző betegségek legtöbbje több napos kezelést igényel, ezért jobb ha az állatok tartóhelyén már előre gondoskodunk egy beteg állat kezelésének lehetőségéről, mégpedig, hogy kialakítunk egy olyan zárt helyet, ahová a beteg állatot gond nélkül el tudjuk helyezni.

Ideális esetben a tartóhely szélső pontján, hogy kezeléskor ne kelljen megzavarni az egész csapatot, kialakítunk egy akkora zárható házat, ahol a beteg állat elfér, etethető és itatható.

Ha kengurunk sebészeti beavatkozáson esett át, akkor arra is figyelnünk kell, hogy mivel a kötést nehezen tűrik meg magukon, így a sebet a nyári időszakban nehogy beköpjék a legyek.

Törekedjünk a betegségek megelőzésére, mintsem azok gyógyítására! Ügyeljünk a kenguruk tartóhelyének és fedett búvóhelyeinek tisztaságára, a takarmány minőségére, az ivóvíz tisztaságára. Beteg állat után mindig fertőtlenítsük le a kezelés helyét! Takarmányt ne a talajról etessünk! Kerüljük a túlzsúfolt állattartást és a stresszt! Tartsuk távol a macskákat a kenguruktól!

Necrobacillosis – lumpy jaw – állkapocs-rothadás

Magyarországon a leggyakoribb fertőző megbetegedés kenguruknál az állkapocs-rothadásm vagy más néven necrobacillosis. A betegségben a legjelentősebb kórokozó a Fusobacterium necrophorum nevű baktérium. A kórokozó minden esetben szúrási csatornán kerül a fertőzés helyére, ami lehet külső szúrás vagy belső szúrás táplálkozás során. A bekerült baktérium elszaporodik és súlyos elváltozást okoz a száj- és arctájékon, súlyos esetben a betegség nevéből is adódóan elrothad az állat állkapcsa.

A betegség kialakulásához minden esetben hajlamosító tényezők is kellenek. A kórokozók megtalálhatóak a talajban, sőt az állat beleiben is, ritka esetben a szájflórában. Nedves időjárási körülmények esetén gyakoribb a megbetegedés. Hajlamosít továbbá a sokszor említett stressz, a túlzsúfoltság, a rossz takarmány (kemény, szúrós), a tartóhely kialakítása (kerítés, szénarács, talaj minősége, növényi sarjak, búvóhely anyaga). Mindenképp úgy kell kialakítanunk az állatok tartóhelyét, hogy ne legyen olyan hely, ahol az állat megszúrhatja magát. A legyengült, rossz immunrendszerű vagy idősebb állat szintén hamarabb betegszik meg.

A betegségnek két stádiuma van: a korai stádiumban a baktériumok a lágyszövet megbetegedését okozzák.

Tünetek:

• étvágytalanság
• nyálzás, kényszeres rágás
• könnyezés
• duzzanat az arcon, állkapocsnál, orrtájékon

A késői stádiumban, pedig mélyebb szövetek roncsolódnak a fertőzés miatt.

Tünetek:

• lesoványodás
• duzzanat az arcon, állkapocsnál, orrtájékon
• gennyes, elhalásos gyulladás az arc- és pofatájékon
• tályog kialakulása
• vérmérgezés (septicaemia)
• elhullás

A kórlefolyás nagyon gyors, a beteg állat rohamosan romlik, egyre étvágytalanabb és megjelenik az arc, az állkapocs vagy az orr tájékán a duzzanat. Fontos, hogy a betegséget hamar felismerjük, mert a késői észlelés miatt gyakori az elhullás. Rendkívül fontos, hogy a beteg állat gyors orvosi segítséget kapjon, csak szakértő állatorvos tudja az állat aktuális állapotát helyesen felmérni és a szükséges kezelést elkezdeni.

A betegség csak abban az esetben gyógyítható, ha időben észleljük a tüneteket és rögtön szakorvos segítségét kérjük.

A beteg állat kezelése sokszor hetekig elhúzódik, így ennek megfelelően ki kell alakítanunk egy olyan helyet, ahol stresszmentesen végezhető a kezelés. A stádium pontos meghatározására vérvétel, röntgen és fogászati vizsgálat is szükségessé válhat, mely természetesen altatásban végzendő. Késői stádiumban műtéti beavatkozás is szükséges lehet, ekkor figyeljünk, hogy az alomanyag a beteg állat alatt semmiképp ne szalma legyen, hanem széna, vagy forgács. Nyári időszakban figyeljünk arra, hogy a sebet legyek ne tudják beköpni.

Az étvágytalan, fájdalommal bíró állatot próbáljuk meg friss levelekkel, fűvel kínálni, reszeljünk zöldséget vagy gyümölcsöt, valamint keverjünk hozzá magas rosttartalmú tengerimalacoknak való tápot. Egészséges állatnál etessünk ágakat, gallyakat, mert az erősíti a fogazatot és a nyálkahártyát, ezt azonban beteg állatoknál kerüljük.

Tüdőgyulladás

A kengurufélék tüdeje testméretükhöz képest, arányaiban kicsi. A tüdőgyulladás viszont gyakori betegség a kenguruknál, éppen ezért életveszélyes lehet számukra. A légúti fertőzések gyakoriak és sok hajlamosító tényező játszhat közre a betegség kialakulásában.

Tüdőgyulladást okozó hajlamosító tényezők:

• stressz
• hypothermia, hyperthermia
• magas hőmérsékletingadozás
• nincs búvóhely télen, esőben
• nem megfelelő árnyékos búvóhely nyáron
• nem megfelelő szellőzés
• rossz higiénia a búvóhelyen (magas ammóniaszint)

Tünetek:

• testsúlycsökkenés, általános gyengeség
• kevesebb mozgás a szabad tartóhelyen
• sok fekvés, pihenés
• gyors légzés
• nehezített légzés
• nyitott szájjal légzés

Bakteriális fertőződés esetén megjelenik az orrváladék és a tüdőben is elkezd felhalmozódni a váladék, ami a beteg állat légzését még inkább nehezíti. A tünetek között megjelenik a köhögés és a leszegett fej, a nyújtott nyakkal lélegzés. A súlyosan beteg kenguru szinte csak fekszik, mert erőfeszítésébe kerül levegőt venni. A váladék megjelenhet a szemzugban is.

Tetanusz

A Clostridium tetani baktérium által termelt toxin váltja ki a tetanusz nevű betegséget. Mély szúrással jut be a seb mélyére a kórokozó, ahol elszaporodik és toxinjai bejutnak a véráramba.

Tünetek:

• nem hajlítható végtagok
• görcsös testtartás
• kinyújtott nyak

Az ilyen tüneteket mutató állat azonnali orvosi ellátást igényel! Az állatorvos kiérkezéséig vigyük sötét, csendes helyre a beteg állatunkat, rakjunk alá plédet, szőnyeget, paplant, hogy ne sérüljön meg, ha görcsös állapot lép fel!

A tartóhelyen ügyeljünk, hogy állataink ne tudjanak beleugrani vagy belefeküdni szúrós, kiálló fémekbe, ágakba!

TBC

A Mycobacterium bovis okozta TBC-re sajnos a kenguruk is érzékenyek. Fertőzött személy mindenképpen kerülje állatainkat. Más fajjal ellentétben a kenguruknál ez egy heveny lefolyású betegség, nem évek alatt alakul ki. Alapos kivizsgálás szükséges, ha a betegség felmerül. Kezelni tilos a beteg állatokat, pozitív esetben sajnos eutanáziára kerül sor.

Ragadós száj- és körömfájás

A kenguruk érzékenyek a ragadós száj- és körömfájást okozó vírusos betegségre. A vírus főként párosujjú patásokat (szarvasmarha, juh, stb.) betegít meg, nagyon ragályos. A betegség bejelentési kötelezettség alá tartozik. Magyarország 1980-as évek óta mentes a betegségtől, ám mégis jobb, ha tudunk a létezéséről és a kenguruk érzékenységéről.

Tünetek:

• lábelváltozások
• hólyagok a lábujjakon és a lábfejen
• sántaság

Ha hólyagokat észlelünk a körömágynál vagy a lábujjakon, mindenképp értesítsük állatorvosunkat!

Macropod Herpesvirus

A kengurukat megbetegítő herpeszvírus hazánkban is jelen van. 

Komoly betegséget ritkán okoz, főként más betegségekkel együtt van jelen. Stressz hatására aktiválódhat ugyanis egy látens (bújkáló, tüneteket nem mutató) fertőzés. 

Amikor aktiválódik a vírusos fertőzés, akkor a tünetek gyorsan megjelennek és a beteg kenguru letargikusan érzi magát, fejét nem szívesen emeli fel, étvágytalan és lázas.

Keressük állatorvosunkat a betegség pontos diagnosztizálásához, és a lázcsillapítás elkezdéséhez!

A fertőzött állat a lázas állapot átvészelése után hordozza a vírust és fertőzi is a többi egyedet, de kezelést már nem igényel, viszont tartsuk észben, ha a betegség már jelen volt és támogassuk állataink immunrendszerét változatos és vitaminokban gazdag étrenddel.

Candidiasis

A candidiasis egy gombás megbetegedés, melyet a Candida albicans nevű gombafaj okoz. Leginkább mesterséges nevelés esetén gyakori a betegség kialakulása.

Tünetek:

• szájpenész – fehér felrakódás a szájüregben

A szájpenész diagnózisához egy mikroszkópos vizsgálat elegendő az elváltozásból vett mintából.

Kezelését a felrakódás eltávolításával kell kezdeni (meleg vizes tiszta ruhával/mull-lappal), vérzés esetén jódos (Betadine) lemosás, majd levendulaolajos, vagy higított (!) teafaolajos ecseteléssel pár nap alatt gyógyítható.

Kokcidiózis

A kokcídiózis nevű betegséget egysejtű bélparaziták okozzák. Szabad szemmel láthatatlan, sok esetben találkozunk vele egészséges kenguruk bélsarában is, ekkor kezelést nem igényel, ha kis számban van jelen. Azonban tünetmentes állatnál, ha a bélsárban nagy számban jelen van, vagy hasmenéses tünetek jelentkeznek, akkor mindenképpen kezelni kell. A kokcídiumok gyorsan felszaporodnak a nedvesebb időjárási körülmények között, kora tavasszal vagy késő ősszel. 

Hajlamosító tényezők, stressz esetén vagy más betegség előfordulásánál mindenképp kezeljük a pozitív egyedeket, mert kezelés nélkül halálos lehet. A betegség jól kezelhető.

Tünetek:

• letargia, étvágytalanság
• súlyvesztés, anorexia, kiszáradás
• sötétbarna, fekete hasmenés

Hasmenés esetén, vagy legyengült állatnál gondoljunk a bélsárvizsgálat fontosságára! Időnként küldjünk laborba az állományunkból bélsarat, hogy ellenőrizzük az állataink parazita terheltségét, fertőzöttségét, ezzel megelőzve a betegséget!

Toxoplazmózis

A toxoplazmózis nevű betegséget a Toxoplasma gondii nevű egysejtű parazita okozza. A kórokozót a macskák terjesztik, a kenguruk szájon át veszik fel a macska által bélsárral ürített parazitát.

Fertőződés esetén a beteg állat bágyadt, étvágytalan, hasmenés jelentkezik, légzőszervi tünetek, láz, idegrendszeri tünetek, szemproblémák és hirtelen elhullás.

A betegség lefolyása 5-7 nap.

Előfordulhat, hogy a fertőzött kenguru nem mutatja a betegségre jellemző tipikus tüneteket, hanem a kórokozó cisztákat képez valahol a testében. Ezek a ciszták stressz hatására aktiválódnak.

Tünetek:

• hasmenés
• légzési nehézségek
• idegrendszeri tünetek (furcsa fejtartás, nem tud ugrani, lábra állni, forog az állat)
• vakság
• hirtelen elhullás

Tartsuk távol a macskákat a kenguruktól, a kenguruk tartóhelyétől (ne adjunk lehetőséget arra, hogy a kenguruk tartóhelyére ürítsenek!), valamint a kenguruk takarmányától is!

Hasmenés

A kenguruk hasmenése lehet stressz eredetű vagy tisztán takarmányozásból adódó probléma. A kengurufélék bélflórája igen érzékeny és nagyon magas rosttartalmú takarmányt igényel. Amint ez a bélflóra felborul, úgy hasmenés jelentkezik. 

Mivel a bélflórát nem csak baktériumok, hanem más egysejtűek is alkotják, így nem csak dysbacteriosis (bélbaktériumok összetételének, számának megváltozása), hanem a flagellatak (csillós, ostoros egysejtűek) elszaporodása, számuk növekedése vagy éppen csökkenése is okozhatja a tüneteket. 

Hasmenés esetén törekedjünk a jó minőségű takarmány (magas rosttartalmú) etetésére, a folyadék pótlására. Pár napos hasmenést követően forduljunk szakemberhez, mert érdemes lehet bélsárvizsgálatot végezni. Tartós hasmenés esetén a beteg állatok kiszáradnak és lesoványodnak, stresszesebbek, nyugtalanabbak.

Összeállította:

Biácsi Alexandra

Egzotikus állatgyógyász szakállatorvos

PhD hallgató Állatorvostudományi Egyetem

Nyíregyházi Állatpark főállatorvosa

biacsi.alexandra@gmail.com

2024.02.18.